Megjegyezték az arcomat

Mivel van állandó szállásom és záros határidőn belül munkám is lesz, így gondoltam, ideje számlát nyitni valamelyik helyi banknál – egy jó nagyot, amire elfér majd az a hatalmas pénz, amit keresni fogok. Be is mentem egy közeli fiókba, amit egy itteni ismerős ajánlott (Juj, ezt nem is írtam meg! A legelső házban, amit megnéztem egyből magyarokkal találkoztam, akik azóta rengeteg hasznos tanáccsal láttak el – ennyit arról, hogy nem akarok magyarokkal találkozni Angliában…). Szóval bementem a közeli bankba és türelmes, jólnevelt droidként beálltam a kilóméteres sorba. Szépen lassan totyogtam is előre ahogy teltek a negyedórák, de éreztem, hogy nem ez az én helyem…

Aztán feltűnt, hogy a négy pultból háromnál folyamatosan pénzt fizetnek be, míg a negyediknél – ami amúgyis a szélen volt – valami más történik.  Nem is kellett nekem ennél több, kiálltam a sorból és beálltam a testes hölgy mögé, aki a pultra hajolva magyarázott valamit a bankárnak. Ahogy az lenni szokott ilyenkor, kb. 20 percig rostokoltam mögötte, miközben az előzőleg elhagyott sor megállíthatatlanul haladt – jellemző. Mikor a kis pufi végre elkacsázott előlem én pedig bátran odaléptem az ablakhoz, a mögötte ülő hölgy félig-meddig felháborodva közölte, hogy hozzá is sorba kell állni (abba amiből kiléptem) szóval ne tolakodjak. Elképesztően kellemetlen, gondolom nem kell mondanom.

A helyzetet a mögöttem álló fiatalember oldotta meg – ergo, aki elő befurakodtam – mondva, hogy menjek csak, ő határozottan emlékszik, hogy látott engem a sorban maga előtt. Persze nagyon hálásan megköszöntem neki, és közben magamban megdicsértem, hogy milyen fantasztikus megfigyelő, hogy kiszúrta az egyetlen fehér embert az egész bankban!

Persze nem akarom én bántani az udvarias urat, hiszen tényleg elismerést érdemel a viselkedése, inkább magamon mosolyogtam. Szóval ilyen helyen laktam 4 napig. 

Az Úr szolgálatában - hogyan vertek át

Hirdetés a neten, hihetetlen olcsó lakás kiadó London közepén, telefonszám nincs csak e-mail cím, megy a levél, apuka válaszol Afrikából, hogy épp keresztes hadjáraton van (crusade -az eredeti szövegben) írjak a feleségének, majd ő foglalkozik a lakás kiadásával, igazából neki mindegy is, ki veszi ki, csak tisztességes, megbízható ember legyen. Megy a levél anyukának, aki Amerikában van szemináriumon - utólag kiderül, hogy tolókocsis és süket - és jön a válasz, hogy persze, vihetem a lakást, de előbb írjak magamról, hogy tényleg rendes ember vagyok - hosszasan fejtegetem neki, hogy milyen megbízható, tisztességes, szavahihető és hívő lélek vagyok, majd nem sokkal utána jön a válasz, hogy megkapom a lakást - de előtte ide és ide utaljak ennyi és ennyi pénzt, a kulcsokat meg a papírokat majd küldik postán, amint megérkezett a pénz.

Hát, mi a francot képzeltek ezek a szánalmas barmok!!? Hogy a hülye megjátszott fanatizmusok majd meggyőz? Hogy a blog profiljánál maradjak és ne maradjon ki az anyagcsere: szarják össze magukat!!

Egy beszédes részlet az ájtatos levelekből:

"Please,I believe that we have to do this transaction based on Trust & Honesty and again I want you to stick to your word (every single word i mean),We are putting everything into Gods hand,so please do not let us down in this property of ours and God bless you more as you do this. "


Egyébként sikerült egy elfogadható lakást találni, holnap írom alá a szerződést és szerdán költözök - utána végre a munkával is foglalkozhatok.

Airstrip One - a Nagy Testvér nevel

"Többet nem dobálom az ürülékemet az osztálytársaimra. Többet nem dobálom az ürülékemet az osztálytársaimra. Többet nem..." Az európai pedagógia egyik módszertani csúcsát jelentő Pistike-most-leírod-százszor feladatot bizonyára jól ismerik a londoni közösségi közlekedés arculatáért felelős öltönyös figurák. Hogy honnan gondolom ezt? Egészen megdöbbentett, mikor először olvastam valamelyik metró megállóban (egyébként a metró eszméletlen jó - ha nem lenne drága, csak úgy magában utazgatnék egész nap!) hogy ne bántsd az ellenőrt, érted dolgozik! Aztán láttam a következőben is. Aztán az egyik buszmegállóban, hogy ne bántsd a sofőrt, ha mégis, készülj, mert a bíróságon a lehető legnagyobb büntetést fogjuk kérni neked. A legjobb mégis az volt, amit az egyik buszon láttam: egy kedves kis figura, vélhetően egy tinédzser felette a szöveg: átadom a helyem, mellette pedig a pocakos anyuka: én meg megköszönöm! Szóval megy az agymosás rendesen, sulykolják az emberekbe a rendes viselkedés szabályait. Érdemes azon elgondolkozni, hogy miért van erre szükség, mi lehet az oka, hogy ilyen fontos nekik, hogy lépten nyomon a normális együttélés szabályait rágják az ember szájába - és vajon mindez mennyire hatékony?


Egyébként minden nyáladzás, amit a neten olvas az ember Londonról igaz. Tényleg fantasztikus, tényleg rengeteg féle ember van itt. Tényleg minden nap esik az eső és tényleg drága. És tényleg annyi minden történik az emberrel, hogy nem is lehet feldolgozni.


Most délen vagyok, egy Eddie Murphy filmben - a környéken mindenki néger - de nem a veszélyes egyáltalán, kedves pocakos, kopaszodó néger bácsik és nénik mindenhol az utcán. Az elmúlt néhány napban kiadó lakásokat és szobákat néztem délen és nyugaton reggel 8-tól este 8-ig. Több lehetőség is felmerült, döntenem kell és mérlegelnem, hogy merre próbálkozzak. Ha meglesz a lakóhely, elkezdhetek munkát is keresni, remélem az már könnyebb lesz.

Használati utasítás

A blogot azért hoztam létre, hogy angliai élményeimet rögzítsem és másokkal is megosszam. A virtuális naplók írásában teljesen tapasztalatlan vagyok, így várható a folyamatos változás és stíluskeresés a különböző bejegyzések között. Semmi sem biztos, de az nagyon - és hasonló elcsépelt modorosságok. Azt hiszem, az írásjeleket is kidobom - vagy mégsem. De vicceskedés mindenképpen lesz - vagy mégsem. De ismétlődés aztán tényleg mindenképpen, és várható egy csomó érthetetlen utalás, célozgatás, sunnyogás amit csak én értek. Szóval szerintem mindenki jobban jár, ha nem is olvassa el, amit írok. Ez természetesen nem igaz, nagyon szeretném, ha sokan olvasnák a blogom és mindenki el lenne ájulva a nagyszerű intellektuális hasmenéseimtől. Szóval sok sikert magamnak, hajrá, előre, éljek!