2010. augusztus 31., kedd

Megjegyezték az arcomat

Mivel van állandó szállásom és záros határidőn belül munkám is lesz, így gondoltam, ideje számlát nyitni valamelyik helyi banknál – egy jó nagyot, amire elfér majd az a hatalmas pénz, amit keresni fogok. Be is mentem egy közeli fiókba, amit egy itteni ismerős ajánlott (Juj, ezt nem is írtam meg! A legelső házban, amit megnéztem egyből magyarokkal találkoztam, akik azóta rengeteg hasznos tanáccsal láttak el – ennyit arról, hogy nem akarok magyarokkal találkozni Angliában…). Szóval bementem a közeli bankba és türelmes, jólnevelt droidként beálltam a kilóméteres sorba. Szépen lassan totyogtam is előre ahogy teltek a negyedórák, de éreztem, hogy nem ez az én helyem…

Aztán feltűnt, hogy a négy pultból háromnál folyamatosan pénzt fizetnek be, míg a negyediknél – ami amúgyis a szélen volt – valami más történik.  Nem is kellett nekem ennél több, kiálltam a sorból és beálltam a testes hölgy mögé, aki a pultra hajolva magyarázott valamit a bankárnak. Ahogy az lenni szokott ilyenkor, kb. 20 percig rostokoltam mögötte, miközben az előzőleg elhagyott sor megállíthatatlanul haladt – jellemző. Mikor a kis pufi végre elkacsázott előlem én pedig bátran odaléptem az ablakhoz, a mögötte ülő hölgy félig-meddig felháborodva közölte, hogy hozzá is sorba kell állni (abba amiből kiléptem) szóval ne tolakodjak. Elképesztően kellemetlen, gondolom nem kell mondanom.

A helyzetet a mögöttem álló fiatalember oldotta meg – ergo, aki elő befurakodtam – mondva, hogy menjek csak, ő határozottan emlékszik, hogy látott engem a sorban maga előtt. Persze nagyon hálásan megköszöntem neki, és közben magamban megdicsértem, hogy milyen fantasztikus megfigyelő, hogy kiszúrta az egyetlen fehér embert az egész bankban!

Persze nem akarom én bántani az udvarias urat, hiszen tényleg elismerést érdemel a viselkedése, inkább magamon mosolyogtam. Szóval ilyen helyen laktam 4 napig. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése