2010. szeptember 8., szerda

Két hét

Két hete ilyenkor az Angliába tartó buszon bóbiskoltam és azt tervezgettem, hogy mit is fogok kezdeni magammal, ha kiérek. Elméletben annyira szépen megvolt minden, ahogy egy nap alatt lakást és még egy nap alatt állást is szerzek magamnak. Olyan apróságokkal, mint foglalt szállodák, bürokrácia, adók, közlekedési és egyéb költségek akkor még nem is foglalkoztam.

Eltelt két hét és valóban van szállásom, sőt holnaptól dolgozom és előre láthatólag meglehetősen jól fogok keresni ahhoz képest, hogy most szalasztottak Európa hátsó kertjéből, de pontosan tudom, hogy hatalmas szerencsém volt a dolgok ilyetén alakulásában. Nem mondom, hogy nem tettem érte, hogy szerencsém legyen, hiszen mind a lakás, mind a munka keresését meglehetősen vehemensen végeztem, de a fene se gondolta volna két hete, hogy egy félig adományokból működő multi egyik kis boltjában leszek a vezető helyettese... azt meg a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy a cég, akikhez beálltam, fizet nekem egy majdnem négy hetes képzést, aminek keretében több walesi városba is el fogok utazni. Még én sem hiszem el teljesen, hogy ez meg fog történni. De legyen elég a dicsekedésből…
Inkább elmesélem, hogy mit tanultam két hét alatt:

  • megtanultam használni a mosógépet
  • megtanultam térképet olvasni
  • megtanultam olcsón tápláló élelmiszereket vásárolni
  • megtanultam a munkakeresés néhány nagyon egyszerű ám általam eddig nem használt módját
  • megtanultam, hogy Londonban nem verebek hanem seregélyek vannak
  • megtanultam esernyőt magamnál hordani
  • megtanultam napi bögre kakaó nélkül élni (kár érte, talán még elfelejtem ezt)
  • megtanultam internetet lopni
  • megtanultam órákat sétálni, hogy ne kelljen a buszért fizessek
  • megtanultam, hogy kihez érdemes odamenni megszólítani

Azt hiszem folytathatnám a sort, de mindjárt vége a napnak és értemét veszti a bejegyzés. Nem nagyon akarom erőltetni az ilyen személyes jellegű, önkielégítő írásokat, de ezt most fontosnak tartottam.