"Többet nem dobálom az ürülékemet az osztálytársaimra. Többet nem dobálom az ürülékemet az osztálytársaimra. Többet nem..." Az európai pedagógia egyik módszertani csúcsát jelentő Pistike-most-leírod-százszor feladatot bizonyára jól ismerik a londoni közösségi közlekedés arculatáért felelős öltönyös figurák. Hogy honnan gondolom ezt? Egészen megdöbbentett, mikor először olvastam valamelyik metró megállóban (egyébként a metró eszméletlen jó - ha nem lenne drága, csak úgy magában utazgatnék egész nap!) hogy ne bántsd az ellenőrt, érted dolgozik! Aztán láttam a következőben is. Aztán az egyik buszmegállóban, hogy ne bántsd a sofőrt, ha mégis, készülj, mert a bíróságon a lehető legnagyobb büntetést fogjuk kérni neked. A legjobb mégis az volt, amit az egyik buszon láttam: egy kedves kis figura, vélhetően egy tinédzser felette a szöveg: átadom a helyem, mellette pedig a pocakos anyuka: én meg megköszönöm! Szóval megy az agymosás rendesen, sulykolják az emberekbe a rendes viselkedés szabályait. Érdemes azon elgondolkozni, hogy miért van erre szükség, mi lehet az oka, hogy ilyen fontos nekik, hogy lépten nyomon a normális együttélés szabályait rágják az ember szájába - és vajon mindez mennyire hatékony?
Egyébként minden nyáladzás, amit a neten olvas az ember Londonról igaz. Tényleg fantasztikus, tényleg rengeteg féle ember van itt. Tényleg minden nap esik az eső és tényleg drága. És tényleg annyi minden történik az emberrel, hogy nem is lehet feldolgozni.
Most délen vagyok, egy Eddie Murphy filmben - a környéken mindenki néger - de nem a veszélyes egyáltalán, kedves pocakos, kopaszodó néger bácsik és nénik mindenhol az utcán. Az elmúlt néhány napban kiadó lakásokat és szobákat néztem délen és nyugaton reggel 8-tól este 8-ig. Több lehetőség is felmerült, döntenem kell és mérlegelnem, hogy merre próbálkozzak. Ha meglesz a lakóhely, elkezdhetek munkát is keresni, remélem az már könnyebb lesz.
Az afro-karibi reszen mi is laktunk egy jo evet! Felelmetesen zsenialis!Reggae es ska zene szolt a zoldsegesnel, a ciposboltban, yam-gyokereket es kecskefejet arultak a boltokban...a fekete szomszedunk fejszevel verte szet a felette levo lakas tuz-ajtajat, mert allitolag valami csopogott az udvarara...es nyaron mindenhol eldobott csirkecsontok buzologtek, keveredve a vasbeton melegevel. Peckham-nek hivtak a mi kis varosreszunket. Egy elmeny volt :).
VálaszTörlésVajon én is ezt csináljam az osztályban? "Mindig megírom a leckémet, mindig megírom a leckémet, mindig... " "Nem szólok be az órán, hanem figyelek..."
VálaszTörlésÍrd meg később, hogy hatékony-e, felveszem a pedagógiai eszköztáramba! :)